Telefonos interjú Tommal 2006.04.08. 20:23
interjúk : Interjú Tommal
Interjú Tommal 2005.11.26. 22:23
Riporter: Mi volt az eddigi legkellemetlenebb és legjobb színpadi élményetek? Adódott-e már valamilyen üzemzavar a színpadon? Tom: Ahm, te, õszintén szólva még egyáltalán nem volt ilyen. Persze az normális, ha valaki valamit elront meg ilyesmi, de olyan igazi kínos helyzet még nem volt. Azt hiszem, a legjobb az volt, amikor 75.000 ember elõtt játszottunk itt, Magdeburgban. Ez hihetetlenül jó érzés volt és a legjobb, hogy ennyi rajongó volt jelen. De persze szívesen játszunk kisebb klubokban is.
Riporter: Volt már olyan fellépésetek, amire nem szívesen gondoltok vissza? Tom: Nem.
Riporter: Az albumotok hétfõ óta kapható. Van rajta olyan szám, ami különösen közel áll a szívetekhez? Tom: Ahm, ezt nem lehet elmondani, hogy milyen büszkék vagyunk az albumunkra. Tényleg sokat dolgoztunk vele. A Durch den Monsun egy különleges dal, ezen kívül ezzel léptünk a nyilvánosság elé. A Durch den Monsun egy dal, amihez különleges érzés párosul, de persze minden dalunkat épp olyan fontosnak tartjuk, és ugyanolyan sokat dolgoztunk is rajtuk. Szóval mi minden dalunkra büszkék vagyunk.
Riporter: Milyen volt a stúdiófelvétel? Tom: Elõször egy nagyon nagy stúdióban folyt a felvétel, ahol sokat hülyéskedtünk, ennek ellenére azért keményen dolgoztunk. Nagyon sokáig tartott és tényleg nehéz volt, de nagyon jól éreztük magunkat.
Riporter: Milyen érzés a kezetekben tartani a saját CD-teket? Tom: Szuper érzés! Mondhatom, nagyon sok álmunk vált ezzel valóra. Ez az egész videó... és hogy ilyen profi felvételeket csinálhattunk, szinte hihetetlen. És most, hogy a nyilvánosság elé kerültünk és a saját albumunkat tarthatjuk a kezünkben, amit hivatalosan is meg lehet venni… ez egyszerûen fantasztikus! Ez persze korábban mind csak álom volt, és most valóra vált.
Riporter: Hogyan tudnátok a zenéteket illetve a zenei stílusotokat leírni? Tom: Extrém és indulatos. Az albumon igazi kemény dalok vannak, mint a Schrei, de vannak rajta balladák is, mint például a Rette mich. Igazi német rockos számaink vannak.
Riporter: Szerinted mitõl vagytok jó banda? Mi különböztet meg titeket a többiektõl? Tom: Gondolom az, hogy már öt éve együtt játszunk, noha még elég fiatalok vagyunk. Nagyon jól ismerjük egymást és mindent tudunk a másikról. Mi egy különleges banda vagyunk, akik ugyanolyan lelkesen játszanak 75.000 embernek vagy akár csak ötnek.
Riporter: Számítottatok ekkora sikerre? Tom: Nem. Nem gondoltuk, hogy ilyen nagy sikerünk lesz. Csak reméltük, hogy valaki felfedez minket, de ekkora sikerre nem számítottunk.
Riporter: Igaz a hír, hogy október közepén turnézni indultok? Tom: Errõl még semmit sem tudunk. Biztos, hogy megyünk, de hogy mikor, azt mi sem tudjuk pontosan.
Riporter: Mit csináltok lámpaláz ellen? Vagy ilyen már nincs? Tom: Ahm, lámpalázunk mindig van, de e nélkül szerintünk nem is fellépés a fellépés. Amikor azonban a színpadra lépünk, ez rögtön elmúlik.
Riporter: Mennyi idõt töltötök reggelente a fürdõszobában? Tom: Normális esetben -az egész banda nevében is szólva - egy órát, de valamikor többet vagy éppen kevesebbet. Olyan is volt már, hogy fél óra alatt elkészültünk, vagy ha nagyon siettünk, kevesebb, mint fél óra alatt, de ha van idõnk, rászánjuk az egy órát a készülõdésre.
Riporter: Melyik kérdésekrõl nem akartok már többet hallani? Tom: Amirõl egyáltalán nem akarunk hallani, olyat nem tudok mondani. Még nem vagyunk olyan régóta a szakmában és még interjúkból sem adtunk olyan sokat. Még újnak számítunk és ezzel nagyon sok jó dolog jár... Interjúk, fotózások meg ilyenek. Feltesznek persze nekünk olyan kérdéseket is, mint például "Miért Tokio Hotel a nevünk?". Ez egy standard kérdés, de mi ezt is mindig újra és újra elmagyarázzuk. Most még nem olyan nagy tragédia, ha megkérdezik.
Riporter: Tom, és mióta rasztás a hajad? Tom: Mmhh, 5 éve. Dehogy! 4,5 éve kb.
Riporter: És miért pont ilyet csináltattál? Tom: Ezt találtam menõnek. Elõtte rövid hajam volt, amit muszáj volt minden reggel belõni, és ebbõl már elegem lett. Olyan hajat akartam, amit könnyen lehet kezelni, és magától megáll, amikor reggel felkelek. Ezért aztán megnövesztettem a hajamat, és ilyet csináltattam.
Riporter: Akkor ez mind a saját hajad? Semmi mûhaj? Tom: Igen, ez mind a saját hajam.
Riporter: Mindenképpen be akarjátok fejezni a sulit? Akkor is ha a karrieretek ilyen sebesen ível felfelé? Tom: Igen, persze. Talán halasztunk egy évet, és szünetelünk, de aztán természetesen tovább folytatjuk, mert mindannyian le akarunk érettségizni, és ez elég közel van még akkor is, ha most a sikerrel foglalkozunk.
Riporter: Van valamilyen hobbytok a zenélésen kívül? Gyûjtötök esetleg valamit? Tom: Tudtommal egyikünk sem gyûjt semmit. Õszintén szólva a zenélésen kívül... (rövid szünet) nincs semmilyen más hobbink, de ha akarnánk se lenne most rá idõnk.
Riporter: Mi az, ami nélkül sosem hagyjátok el a házat? Tom: Egyikünk sem megy ki a házból mobil, kulcs és pénztárca nélkül. Ezek nekünk alapvetõ dolgok. Ezeken kívül nálam például mindig van I-pot, mp3 lejátszó, amin rendszeresen zenét hallgatok.
Riporter: Van valami, amitõl nagyon féltek? Fóbia vagy ilyesmi? Tom: Én például személy szerint ki nem állhatom a cápákat. Biztos rendesen berezelnék, ha a vízben mellettem egy cápa úszkálna. Azt hiszem rögtön kirohannék a vízbõl! A testvérem, Bill pedig fél a kígyóktól és a pókoktól, de csak a nagyobbaktól, mint például a madárpók. Georg fél a patkányoktól (egyébként Bill is). Tényleg srácok, Gustav mitõl fél? (A három fiú hallgat a háttérben.) Most nem jut eszembe semmi, de azt hiszem a patkányokat õ sem kedveli.
Riporter: Mit szoktatok csinálni otthon amikor nincsenek próbák és fellépések? Tom: Alszunk! Igazi álomszuszékok vagyunk, kivéve Gustavot. Õ már korán fel szokott kelni. Jól kialusszuk magunkat, majd találkozunk, és csak úgy lazulunk, mint az összes többi fiatal. Egyszerûen jól érezzük magunkat
______________________________________________
Itt az imben található interjú 2006.04.08. 20:18
Itt az imben található interjú
2005.11.26. 22:28
Itt az imben található interjú
Van egy tetoválás a nyakadon.Anyukád nem kergetett meg,amikor meglátta,hogy magadra varrattad a Tokio Hotel emblémáját?
Bill:A szüleim már megszokták,hogy őrült vagyok,ráadásul az egész család rockrajongó,szóval nem okozott nagy meglepetést.Ugyanígy azt is elfogadták,hogy fekete szemcerúzával kihúzom a szememet,és hogy sokkal extrémebb a hajam,miont a normális tizenéveseknek.Mondjuk,az ikertesóm,Tom is eléggé bevállalós,neki is van piercingje.
Nem csináltál be a fájdalomtól a művelet közben?
B:Fájt,de kibírtam,mert nagyon akartam.Még tervezem,hogy csináltatok pár tetkót.Lehet,hogy ciki,de szeretnék egy meztelen nőt is magamon tudni.
Túl jók a szövegeitek ahhoz,hogy egy tinifiú írja...
B:Ugye vicceltek?Persze,hogy én írom őket,különben nem mondanám.A tiniknek is lehetnek komoly gondolataik,én pedig papírra vetem őket.Rengeteg hatás ér,amiket aztán kiírok magamból.
A rosszakaróid azt hangoztatják,hogy úgynézel ki,mint egy lány,ráadásul szerintük meleg is vagy.Nem zavarnak ezek a pletykák?
B:Tényleg nem úgy nézek ki,mint például Robbie Williams,de ott van a Placebo,az ő énekesük sem férfiasabb nálam.Az sem zavar,ha melegnek gondolnak,a hozzám közelállók pontosan tudják,mi a helyzet velem.Nem érdekel az ismeretlenek mocskolódása,sokkal inkább zavarna,ha egy barátom pletykálna rólam hülyeségeket.Azoknak,akik elhiszik a szóbeszédet,azt üzenem,hogy szegények.
Imádod a hosszúszárú boxereket.Bemutatót is tartsz belőlük?
B:Na ja!Szoktunk bulikoncerteket adni a havroknak,akkor mindegyikünk boxerben nyomul.Az összes csaj sikítozik,mi meg direkt rá is játszunk.Egyébként van szerencseboxerem is,anyukámtól kaptam.
Nem veszekedtek az ikertesóddal?Nem kaptok össze a csajokon?
B:Imádjuk egymást,szinte olvasunk a másik gondolatában.Persze azért nálunk is vannak nézeteltérések.Szerencsére más csajok jönnek be,mint Tomnak,ráadásul a Good Charlotte-os srácok lelőtték már az ikres poént, a csajok nem nagyon ugranak a témára.
Már most nem bírod a sztárságot,hiszen elköltöztök otthonról a rajongók miatt.Hogy akarsz így világhírű lenni?
B:Egy idő után sokkalom,ha éjjel-nappal követnek a rajongó lányok.Nem tudok randizni,és ha valakivel kavarok,azt megfenyegetik.Ráadásul többször már rám,a haveroknak kellett leszedniük rólam a csajokat.Persze ez hízelgő,de tényleg besokalltam
___________________________________________________
Az újság elején a cím az volt h Bill szenved a sikertől 2006.04.08. 19:23
Az újság elején az volt h Bill szenved a sikertől
Yam!Megjelent 2006.február 23!! 2006.02.28. 17:12
Az újság elején a cím az volt h Bill szenved a sikertől,és egy kép ahol bill a kezét az arcára teszi mondván h "szenved"Na most az interjúban erről egy árva szó sem esett,ebből is látszik h ez is csak reklám fogás!Hát jó olvasást!Az interjút köszönöm LAGUNÁNAK!!!
.::::::.
Épp hogy csak egy fél éve volt, hogy Tom, Bill (mindketten 16) Gustav (17) és Georg (18) megkezdték hadjáratukat Németországon keresztül. Most a Yam! Mérleget készít a karrierjükről.
-> nem sajnálnak semmit
-> alig maradt privát szférájuk
-> Gustav újra szóló
Mikor 2005.08.15.-én a Tokio Hotel piacra dojta a „Durch den Monsun”-t, senki nem sejti, hogy ezzel olyan őrületet indítanak el, amilyenben az ECHT óta egy német bandának se volt része. És még messze nem látjuk a végét! A Yam!nek elárulják a fiúk, hogyan élték meg ezt a dinamikus évet.
Mit neveznétek az eddigi karrieretek tetőpontjának?
Bill: Én azt a pillanatot, amikor először tarthattuk a kezünkben az első kislemezünket, a Durch den Monsunt, iszonyatosan jónak találtam. És a magdeburgi koncerten 75.000 ember előtt is király volt!
Gustav: Egy tetőpontot megnevezni elég nehéz. Olyan sok szuper dolog történt, például az első turnénkra 4 nap alatt elfogytak a jegyek vagy hoyg ennyi díjat nyertünk.
Van valami, amit a zene-bizniszben máshogy képzeltetek?
Tom: Én a rendezvények „backstage” kifejezése mögött többet képzeltem. Mindig azt hittem, az a totál luxus és mindenkit tejben-vajban fürösztenek. De a legtöbb totál lelakott és csak díszlet.
Georg: Van egy felépített kartonkabin egy asztallal és egy székkel!
Tom: Ezaz! A tvben minden olyan királyul néz ki, hogy az embernek magas elvárásai vannak. De igazából az egész nem ilyen jó. A backstage partikat is jobbnak hiszi az ember! Most komolyan: ha a haverjaimmal partizok, az is van ilyen jó.
Bill: Én a video-forgatásokat hittem könnyebbnek. Ha kész a clip, minden olyan élőnek és folyamatosnak tűnik. De a forgatás igazából beállítások és újravevések martona, és totál fárasztó.
Vannak a sikernek szomorú oldalai is?
Tom: Semmi szomorú nincs benne! Az egész még mindig nagyon szórakoztat, és tuti, hogy még sokáig nincs elegünk belőle!
Bill: Az egyetlen szomorú dolog az, hogy a családod és a barátaid kevesebbet látod
Vesztettetek el barátokat a TH miatt?
Tom: Á, még mindenkivel kapcsolatban állunk, akikkel a TH előtt jóban voltunk. Hogy valakinek nem lenne hozzánk kedve csak azért, mert egy zenekarban játszunk - ilyen nincs.
Bill: Ha privát okból lógunk a barátainkkal, akkor elég kevés szó esik a Tokio Hotelről, sokkal inkább olyan témákról, mind hogy mit csináljunk meg hova mentünk este.
Van valami, amit így utólag máshogy csinálnátok?
Tom: Nem. A hibákból csak tanulni lehet. Pontosan tudom, mit csináltam és mit mondtam, és ehhez tartom magam. Azt csináljuk, amihez kedvünk van, és ha az egyszer nem olyan jó, akkor ez van.
De azért idegesítő, ha a „hibáitok” később az újságok főcímeiben tűnnek fel?
Bill: Nem. A művészeknek ebben a tekintetben keménynek kell lenniük. Nem tudod megakadályozni, hogy miket írnak és milyen fotókat nyomtatnak ki. Volt már, hogy a nyaraláson fotóztak le akaratunk ellenére - de ilyesmit elviselünk a karrierünk érdekében.
Hogy tartjátok távol Gustav barátnőjét a nyilvánosságtól?
Gustav: Ó, ez már nem probléma - már hosszabb ideje szakítottunk! Egyszerűen nem jött össze. Extrém keveset láttuk egymást, mert folyton úton voltam, és neki még suliba is kellett járnia meg tanulnia. Én nem is igazán vagyok olyan, aki magával rántja az embereket valamibe, csak azért, hogy nekem jó legyen. Nem akartam, hogy teljesen lemaradjon a suliban, és távol akartam tartani a reflektorfénytől. Sajna elég hamar be kellett vallanunk, hogy ez nem működik úgy, ahogy elképzeltük - és akkor szakítottunk.
_____________________________________________________
Nem kell messzire menniük 2006.04.08. 19:11
Nem kell messzire menniük
Nem kell messzire menniük, mégis órákat állnak a hidegbe, és kinn éjszakáznak a szabadban csak, hogy a Tokio Hotel közelébe lehessenek. A Yambe! Bill (16), Tom (16), Gustav (17) és Georg (18) elmeséli, hogy azt tapasztalják a rajongóik, minden találkozásukkor egyre vészesebben gyarapodnak. És boldogan elárulják, mikor végeztek.
Yam: Eszetekbe jut a legdurvább rajongó élmény?
Georg: Az Eins Live Krone kölcsönző mellett álltunk esett az eső és segg hideg (magyarul kurva hideg) volt. Én már 10 perce autógrammot írtam, mindenem lefagyott, és a rajongók hosszú sorban álltak kint, ránk várva
Tom: A legextrémebb sértés! Amit nagyon magamra veszek, hogy minket figyelnek. Sőt az emberek egy része a Hotel előtt éjszakázik, ahol mi alszunk. Ez igazán durva.
Yam: Mi a reakciótok erre?
Bill: Én pusztán aggódom, ha néha odakint a fagyos hidegben éjszakáznak, és teljesen átfagynak, csak hogy futtában láthassanak minket! Mi megpróbálunk mindig autogrammal Készülni, de általában sohasem vagyunk elég szorgalmasak, és olyankor rossz a lelkiismeretünk.
Yam: Nem tudtok tenni ez ellen?
Tom: Világosan megmondjuk, hogy menjenek haza, elvégre igen az egészségüket teszik tönkre. De tulajdonképpen mi nem tudunk mit csinálni. A lányok a közelünkbe szeretnének lenni és bebizonyítani, hogy szeretnek minket.
Bill: Engem mindig ide-oda rángatnak. Ennek egyik kemény oldala, hogy mindig hidegben állnak és figyelnek. A másik oldalról, viszont egy szebb érzelemre ismerek abban, hogy ott kinn álldogálnak. Ők teszik lehetővé, hogy az álmainkat éljük át.
Yam: Vannak olyan rajongói akciók, amivel túl messzire mennek számotokra?
Tom: Minden esetre! Ha otthon vagyunk, én is szeretem a szabadságot!
Bill: Akkor süketelnek erről, ha rajongók várakoznak. Tudom értem, van, és kemény ezt mondani, de nyugalomra lenne szükségem.
Gustav: Nekem fontos, hogy a családomnak nyugalma legyen, mert ők nem tehetnek a Tokio Hotelről.
Bill: Egy másik téma, mikor egész hidegben a korlátot tépik, semmi sem tarthatja vissza a rajongókat vagy rajongót, mindenféleképpen harcolnak, hogy megkapják, amit akarnak. Ez nem semmi, hogy ilyen kitartóak! Mi mint más bandák nem veszekedetünk a többi bandával, más művészek munkáját tiszteletben tartjuk. És így kellene tenniük a rajongóknak is.
Betoldás:Ja, de közben tegyük fel, hogy a Tokio Hotel sokkal extrémebb. A chaten és e-mailen sokan Bill-nek és a bandatagoknak adják ki magukat, és a szabadon élvezik a rajongók rajongását. Én tudom Bill telefonszámát, és a kézbesítem 190 Euroért! Nekem kellene egy hamis Tom ajándékot küldeni Több olvasóleveletek jön naponta a Yam szerkesztőségbe. Mitől olyan jók?
Yam!:Mit szóltok hozzá, hogy minden egyéb Tokio Hotel-nek adják ki magukat?
Tom: Így már sok: A rajongóink soha nem hagynak cserben.
Georg: Mi nem chateleünk és nem adjuk ki a mobilszámunk.
Tom: Az utolsó haver egy audio fájlt küldött. Ezen hallgattam, hogy egy csajnak tette a szépet egy srác, aki nekem adta ki magát. Ez engem tényleg totál felidegesített, mert a csávó állandóan átverte, és otthagyta és ez totál bunkóság volt. Ez elég rossz fényt vetített ránk.
Betoldás:Oké, Németországban a most legsikeresebb Banda, akikre a fiatalok is felnéznek. De ki gondolta volna, hogy egy ilyen fajta hajváltoztatás ekkora felfordulást okoz?
Yam!:Gondoltad volna, hogy ekkora felfordulást okoz a hajad?
Bill: Egyáltalán nem. Én töck viccesnek tartom, hogy most a hajamra koncentrálnak.
Yam!:Sokan szeretnék, hogy a hajadat visszacsináld, ez akár örökre rányomhatja bélyegét a zenétekre
Bill: Ezek nem igaz rajongók, nem igaz? Az igazi rajongók a zenénket szeretik nem a stílusunkat. Igazából ez nem is egy olyan rossz helyzet, az ember számára kiderül kik az igazi rajongók. Tehát a Tokio Hotelt mint bandát szeretik. |